Bátran hívhatjuk a 112-t, ha a mentők, tűzoltók vagy rendőrök beavatkozását igénylő helyzetet észlelünk, például ha súlyos közlekedési baleset szemtanúi vagyunk vagy látunk egy lángokban álló épületet. A megadott példákból pontosan kiderül, mire is találták ki a segélyhívót. Vészhelyzetekre, nem pedig arra, hogy forgalmi információkat kérjünk vagy épp időjárás-jelentést kapjunk. Mi több, az ilyen felesleges hívások le is terhelik a rendszert, veszélybe sodorva ezzel azoknak az életét, akik valóban a készenléti szervek segítségére szorulnak.
A Szatmár megyéből augusztusban befutó 11 298 hívás 58,66 százaléka szerencsére nem indokolatlan hívás volt, hanem valódi vészhelyzetről értesítette a hatóságokat. Hogy mit jelent ez a százalékos arány pontosan? Azt, hogy nyomós indok nélküli tárcsázásról „csak” 4 670 esetben beszélhetünk. A Speciális Távközlési Szolgálat (STS) weboldalán közölt havi statisztikát böngészve azonban nem csak ez derül ki, hanem az is, hogy a lakosság leginkább egészségügyi vészhelyzetekben tárcsázza az egységes segélyhívót. A hívások 54,41 százaléka a mentőszolgálat segítségét kérte, 22,78 százaléka a rendőrségét, a vészhívások 17,51 százalékát pedig a katasztrófavédelemhez (a tűzoltósághoz és Sürgősségi Életmentő Szolgálathoz) irányították át. A csendőrség hatáskörébe a 112-re befutott hívások 5 százaléka tartozott.
Az indokolatlannak minősített esetek között természetesen ott vannak a kamu, azaz szórakozásból elkövetett hívások is. Nos, csak óvatosan az ilyen játékokkal, ugyanis a 34/2008-as számú sürgősségi kormányrendelet értelmében a hamisan riasztókat és a kamu hívások kezdeményezőit is pénzbírsággal sújthatják, melynek összege 500 lejtől indul. Ha pedig valaki csak tévedésből hívja fel a számot, nem kell azonnal letenni, inkább közölni kell a diszpécserrel, hogy csak egy tévedés történt és további intézkedésekre nincs szükség. Használjuk felelősségteljesen a 112 adta lehetőséget.
